Évek óta terveztem egy New York-i utazást, mondhatom, hogy ez az egyik pont volt a bakancslistámon (úgyis olyan divatos erre hivatkozni), és végre össze is jött . Nagyon nagy izgalommal tekintettem az utazás elé, sok sztereotípiát cipeltem magammal, melyek mind megdőltek, a Nagy Alma csak pozitív csalódást okozott, kint létem alatt semmi negatív dolog nem ért. Számos vendéglátóhelyen megfordultam a talponállótól egészen a Michelin Guide által ajánlott étteremig, mindenhonnan pozitív élménnyel távoztam, és ez a célja a vendéglátósnak, hogy a vendég mindig egy pozitív élménnyel legyen gazdagabb.  Ez a bejegyzés nem egy étteremajánló lesz, azt már megtették többen előttem, hanem egy élménybeszámoló arról, hogy milyen a vendég szemével az igazi vendéglátás. 

Nézzük, amerikai utam során kb. 70 vendéglátóegységben fordultam meg, volt ahol többször is. Minden napszakban ettem és ittam, volt, hogy csak egy espressóra ugrottam be valahova, másutt pedig 5 fogásos ebédet ettem. Sehol nem kellett csalódnom, és most nem az ételek ízére gondoltam, mert nyilván az ízlés dolga is, de mint vendég mindegyik helyen tökéletes élményt éltem át. Igazából ez a lényeg, hogy jó élménnyel távozzunk az adott vendéglátóhelyről, ők ezt tudják és figyelnek is erre.

Az egyik nagyon kellemes tapasztalatom az volt, hogy minden étteremben kérés nélkül hoznak az asztalra hideg vizet, vagy bubisat vagy menteset, ez tök ingyen van mindenhol. Az alábbi vizet a város javarészt feketék lakta Jamaica negyedében található étteremben fotóztam.

 Nem tudom, törvényi előírás-e, hogy kérés nélkül szolgáljanak fel vizet, de mindenhol megteszik, és ezt nagyon jónak tartom. Egyből az jutott az eszembe, hogyha itthon kérek vizet az étel mellé már megy is szájhúzás. Ez is  olyan apróság, ami szerintem igenis számít.  

A helyiek kávéja, tényleg pocsék egy európainak, de mindenhol figyelnek arra, hogy legyen espresso, Starbucks-tól kezdve a Dunkin Donuts-ig bárhol ihatunk finom, erős "hazai" espressót, ami külön öröm volt nekem. A Starbucks épp egy új terméket vezetett be a piacra, amit az alábbi utcai megállítóval népszerűsítettek: 

Hogy miért hoztam fel a kávét és a kávézókat? New York-ban mindenki rohan egy jó nagy to go kávéval a kezében, amit leginkább egy kávézóban vesz meg. Minden kávézóban óriási a forgalom, soha sincs megállás, viszont akármikor mentem be ezekbe a kávézókba, mindig türelmesek, figyelmesek voltak velem. A mosoly soha nem hiányzott az arcukról a pult mögött állóknak, kedvesek voltak mindig. Egyik nap délelőtt 10-kor mentem be egy espressóra az adott kávézóba, 4 db pénztár üzemelt, az én blokkom már aznap a 285-ös volt.. Gondolhatod, hogy milyen forgalmat kell minden egyes nap letoljanak, de megcsinálják. 

Jellemző, hogy minden vendéglátóegységben odafigyelnek arra, hogy az, aki a vendéggel kommunikál mindennel kapcsolatban képben legyen (lehet pincér vagy egy pult mögött álló barista). Soha nem kaptam azt a választ, hogy nem tudom, ahogy azt sem, hogy jaj, azt még nem kóstoltam, hanem normális, épkézláb mondattal tudtak válaszolni a kérdéseimre. Igen, ez leginkább a tulajdonosnak, az étteremvezetőnek a felelőssége, hiszen ő kell elássa megfelelő információval a kollégákat, és persze, neki is kell megkövetelnie, hogy mindennel kapcsolatban képben legyenek. Itthon a másik halálom, ha a rendelésfelvétele után derül ki, hogy valamelyik étel már elfogyott, nincs, nem elérhető (ezzel nincs olyan nagy baj, előfordulhat az ilyen), kint is előfordult ez, de a pincér a rendelésem felvétele előtt már elmondta, hogy mi az, ami a legnagyobb sajnálatukra nem elérhető, így megspóroltunk egy felesleges kört, no meg egy csalódást.  

Az egyik étteremben beszéltem a vezetővel, aki elmondta, hogy minden alkalmazottat folyamatosan képeznek, minden étlap váltáskor megkóstoltatják velük a teljes menüsort, elmondja a séf, hogy az adott étel miképp készül. Kvázi így a pincérek, felszolgálók mindenről mindent tudni fognak, és ezt így kell.  Persze, az is kell, hogy az alkalmazottak nyitottak legyenek erre, és felfogják, hogy közös érdek az, hogy a vendég mindig mosollyal távozzon miután kifizette a cechet. Plusz az egy külön élmény, hogy sehol sem akartak lehúzni, átverni.

Az illemhelyek tiszták voltak, volt mindenhol toalettpapír, kéztörlő, kézmosófolyadék, ahogy kell. Ja, és érdekes, hogy minden wc ajtó zárható volt, így diszkomfort érzés nuku. 

Hibáznak ők is, de nagyon jól reagálják le. Szóvá tettem az egyik tengeri herkentyűs étteremben, hogy ez a homár így nem ok, és simán kihoztak helyette egy másikat, nagy bocsánatkérések közepette. Ez előfordulhat bárhol, hiszen, aki dolgozik az hibázik. Az a lényeg, hogy a hibát, hogy oldja meg. Gyorséttermekben is többször tapasztaltam, hogy a vendégek reklamáltak egy-egy szendvicsnél, a pult mögött álló szó nélkül kicserélte. Az is igaz, hogy a vendégek is türelmesebbek. 

Sehol nem tapasztaltam pofavágást, szájhúzást a vendéglátók részéről. 

Mindenhol nagybetűs VENDÉGNEK éreztem magam, jóérzés. 

Szerencse, hogy már itthon is gazdagodtam pozitív élményekkel, a Costes Downtown-ban olyan kiszolgálásban van részem, hogy szavakba sem tudom önteni, kedvesek velem, képben vannak mindenről, előzékenyek, az ételekre sem lehet panasz. A Borkonyhában is öröm volt ebédelni, a pincér, aki velünk foglalkozott végtelenül türelmes és kedves volt. Itt van még a Kistücsök, a  Rosenstein, vagy bármelyik SEMMI EXTRA, vagy ott van még Budán a Villa Rosa, ahol nagyon kedvesek a hölgyek. Ezek azok a helyek a teljesség igénye nélkül ahonnan mindig pozitív élménnyel távozom. Szóval, vannak olyan helyek, ahol tényleg vendégnek érezhetem magamat, és érezhetem azt, hogy nem én vagyok értük, hanem ők vannak értem, a vendégért. Talán nem véletlen, hogy ezek az éttermek mind-mind jól mennek. Igazából ugyanannyi energia valamit jól csinálni, mint rosszul. 

Gundel Károly mondta, hogy amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik. Valahol itt kezdődik a vendéglátás.