Szegeden az utóbbi években számos kávézó, étterem,
fastfood-ot kínáló hely nyílt - és sok közülük be is zárt. Most egy olyan sikertörténetet választottunk blogunk témájául, amely arra mutat rá: jó időben jó helyen lenni nagyon klassz dolog, de az étterem is olyan, mint a szerelem: megszerezni (megnyitni) könnyű, megtartani viszont, főleg hosszútávon nehéz. 

Bár nagyjából egy évtizeddel ezelőtt a szegedi városmarketing azzal igyekezett növelni a turisták számát, hogy Szeged mediterrán város, az akkor a belváros szívébe, a Klauzál térre kihelyezett középszottyadt pálmafák nem hozták meg a várva várt hatást, a csoda elmaradt.

Jó néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy abban a városban, ahol az egyetem a legnagyobb munkáltató, és az egyetemisták kemény vásárlóerőt képviselnek - beleértve a több ezer külföldit -, valóban megvalósuljon a mediterrán hangulat: teraszos kávézók, pubok, fast food-ot kínáló étkezdék nyíljanak és szaporodjanak gombamód.

Ami a városképet illeti: még mindig összezavarodik az ember, ha csak félévente téved Szegedre, mert az egymás után nyíló éttermekból, kávézókból és pubokból jó néhány gyorsan be is zár, emiatt itt élő szegediként nagy luxusnak tartom megengedni magamnak, hogy egy éven belül megszeressek egy helyet: veszítettem így már el kedvenc kávézót, kerthelyiséget. Olyan ez, mint a mikor a nagy fokozaton pörgő ügynökséghez, ahol meglehetős az elhullási - na jó, lemorzsolódási - arány, új gyakornok érkezik, és három hónapig nem jegyezzük meg a nevét. Sőt, meg se kérdezzük.

Éppen ezért voltam óvatos, amikor - jó időben, nagyszerű ritmussal ráérezve, észrevéve azt a bizonyos piaci rést - megnyílt a Maláta Sörkert és Grill. Pont abban az idoszakban váltott tulajdonos a Várkert, baráti köröm vitathatatlanul nagy kedvence, így a nyári idoszakra - amikor a Jazz-ben vagy a Grandban fuldokolni lehet a hőségtől - kellett egy másik teraszos törzshely.

Szeged nem a romkocsmák városa, nincsenek lepusztult épületek, elhanyagolt városrészek, így ezt a feelinget nem lehet meghonosítani nálunk, de mielőtt még elkezdenénk ezen busongani, szeretnék rámutatni arra, hogy a Maláta helyszínének megválasztása óriási ötlet volt: a Fekete Ház nevű, kevéssé frekventált múzeum udvarán nyitották meg - majd a hideg beköszöntével belakták az alsó szintet is.

Hogy lehet-e múzeumben kocsmát nyitni, az eléggé vitatott Szegeden, pro és kontra sok érv elhangzott, de a Maláta becsületére legyen mondva, hogy náluk azért volt már Karinthy est is, tehát a hely szelleméhez, a kultúrához hűek maradtak.

A Maláta azért tud jó lenni, mert otthonosan eklektikus. A kerthelyiség a kockás abroszos, színes székes, pihenősarkos. A fákról ikeás műanyag szemetes kukák lógnak - lámpaernyőként funkcionálva. Van napernyő és árnyas fák, és ha figyelembe veszi az ember, hogy a kávéház - és a pub - a türelem intézménye, akkor a kiszolgálás tempója is rendben, még teltház esetén is.

A belső részben padokat és asztalokat helyeztek el, a falakat pedig megtöltötték plakátokkal, a vendég így is megismerheti a legújabb kézműves söröket. Ami egyébként a vendéglátóhely nagy húzása volt: jó időben, jó helyen kiáltotta ki magát a kézművessör forradalom szegedi zászlóshajójának, és ezt az itallap is jócskán alátámasztja. Az ételválaszték is remek, bár sajnáltuk, hogy Dezsonek meg kell halnia, még is ettünk belole. A túlságosan cifrangos ételneveket nem kedvelem, de azt igen, ha felkelti a kíváncsiságomat és még vicces is.
A kommunikációjában a kedvencem, hogy közvetlen, vicces, de soha nem otromba, nem téveszti el azt az arányt, hogy ok egy sörkert, én meg mégis csak a vendég vagyok.

Amit tanulni lehet tőlük tehát:
1. megtalálni a piaci rést, és remek időzítéssel nyitni meg a helyet, a kínálatban valami különlegessel.
2. Ha nem "sima" üzlethelyiséget bérelünk, hanem olyat, amilyennek múltja van, pl. egy múzeum egy részét, tanácsos és a vendégek szemében szimpatikus ragaszkodni a hely szelleméhez. (na jó, ha temetkezési vállalat egykori épületében, azért gondoljuk át...)
3. Az ételek elnevezését illetően jó, ha egy ételnév felkelti a kíváncsiságot és még vicces is. Pl.: "Dezsőnek meg kell halnia".
4. A személyzet logozott fekete pólóban dolgozik, az egyenruha fontos. A séfek sapkát is hordanak.
5. Néhán jó ötlettel kevés pénzből be lehet rendezni egy teret. A kertben a felfordított, lámpaburának használt műanyag kukák zseniálisak. Ettől az egész hely egyedi, megkülönböztethető és megjegyezhető.
6. A felszolgálók felkészültek: sokat tudnak a kézműves sörökről, és szívesen is beszélnek azokról.
7. A mosoly az egyik legvendégbarátabb szolgáltatás.

 A fotókat a Maláta Facebook-oldalán találtuk. 

Ha tetszett a bejegyzésünk, oszd meg másokkal is! ;)